Pokol az életed
Az az igazi élet, miben nincs kímélet Csak aki igazán küzd, az remélhet Farkastörvényekben élsz, fölötted uralkodnak Pusztító viharként álmokat zúznak
Tombolj, ne add fel az életed! Tombolj ne add fel! A zene lüktet a véredben, döntsd hát el, hogy kell vagy nem Használd ki a létedet, mert hamar elmúlik az életed! Törj át minden gátat, és szegd meg a szabályokat!
Küzdd le az akadályokat önmagadban Szabadítsd fel, ami lelked mélyén van Ha nem sikerül elsőre megtenned Csak csatát vesztettél, a háborút megnyerheted!
Harcolj, ne add fel az életed! Harcolj, ne add fel! A zene lüktet a véredben, döntsd hát el, hogy kell vagy nem Használd ki a létedet, mert hamar elmúlik az életed! Törj át minden gátat, és szegd meg a szabályokat!
Rejtelmes szürkületben űzött vadként menekülsz De ha nem figyelsz könnyen csapdába kerülsz Ebbe a világba születtél, ahol nincs semmi más Csak a gonoszság, és örökös támadás!
Harcolj…
Az élet sodrása
Látom benned az igazságot, ott lakozik benned! A szíved mélyén eltemetve, a külvilágtól messze
Telnek a napok, zajlik az élet Eltemetnek a hosszú évek Egy álomvilágban élsz, Így az élettől mit remélsz? Poklok poklát járod Messze a fény, de már látod Visszaránt az örvény, S nyomodban a törvény
Látom benned az igazságot, ott lakozik benned! A szíved mélyén eltemetve, a külvilágtól messze Élsz a világodban, magadba zárva Próbálsz kitörni, de nem segíthet senki! Látom benned az igazságot, ott lakozik benned! A szíved mélyén eltemetve, a külvilágtól messze Messze, messze, messze, a külvilágtól messze!
Szabadság angyal
Sötét fogságban éltem Mindaddig, míg eljött értem Ő, kinek fényessége elvakított már S én tudtam, mit tegyek, Hogy megmentsem lelkemet Odaléptem az ajtóhoz és a szabadság angyala Megfogta a kezemet
Érintése, mint a tűz, mely égeti testemet Ölelése, mint a jég, mely megfagyasztja lelkemet Oly vad, oly ártatlan, oly fényes, oly sötét Nincs annak menekvés, ki látja két szemét
Nincs benne gonoszság csak jó akarat Segít elrepülni és új hitet ad
Nem kell majd legyőznöm… ez az egész A szabadságról szól!
A világ ura
Pénz beszél, a kutya ugat, a pénz lett a világ ura! Ha valami nem tetszik, jöhet a fegyver Lehet, hogy a következő te leszel Megőrít ez az őrült világ, keresed a kivezető ajtó kulcsát
Itt az idő, hogy végre éljél! Egy a lényeg, hogy önmagad legyél! Szóljon ami belefér, szóljon ami belefér! Egy a lényeg, hogy önmagad legyél! Szóljon ami belefér, szóljon ami belefér! Itt az idő, hogy végre éljél!
Föld a háborúk bolygója, ennek az önzés az oka A pénz világa sok áldozatot szül, Az emberiség önpusztításra készül Mindenki a szenvedélyért él, igazság helyett csak félrebeszél Sok-sok elfojtott indulat gyűl meg a tudat alatt!
Itt az idő…
Sztárok hátán újabb sztárok, mindenhol médiahegyeket látok Lassan eltűnik az emberiség, megszűnik a reménység Meg van írva a sors könyvébe, hogy a földbolygónak mikor lesz vége És csak remélni tudom, hogy megérem mikor az önpusztításnak vége lesz A világ újra a régi lesz!!
Szóljon ami belefér…
A koncert
Felgyúlnak a fények, dübörögnek a hangok Jönnek a sztárok, megpendülnek a húrok Tombol a közönség, hát bulizz te is velünk! Ha nem tudsz már mit tenni, hát tarts velünk!
Ez a koncert mindenkinek szól, úgyhogy Számítunk rád!!
A tömeg, mint őrület tengere hullámzik A mámor érzése uralkodik A közönség felett füstfelhők szállnak Ha kiszáradtál nézz utána egy teli pohárnak!
Ez a koncert mindenkinek szól, úgyhogy Számítunk rád!!
Adj
Sötét utcák mélyén jártam, ott sok szörnyűséget láttam A remény csillaga nem ér már, az egyetlen kiút a halál Az ősi ösztönök benned élnek, idő kérdése mikor lépnek De ha feltörnek késő már, és ez rosszabb, mint a halál
Adj kérlek vizet, mert nem tudok nélküle élni Adj kérlek levegőt, mert nem tudok nélküle létezni Add, ami kell nekem, és ne vedd el az életem!
Vérző sebekkel, megtört lélekkel nehéz a terhet cipelni Ne próbáld meg egyedül, mert a kínt nem fogod elviselni Átkozott a lelked, az emberek örökké üldöznek Az egész egy őszinte hazugság, és ez nem lehet a valóság
Adj kérlek vizet, mert nem tudok nélküle élni Adj kérlek levegőt, mert nem tudok nélküle létezni Add, ami kell nekem, és ne vedd el az életem! Adj kérlek fényt, hogy lássak a sötétben Adj kérlek tüzet, hogy ne fázzak a hidegben Add, ami kell nekem, és ne vedd el az életem |